Előszó

 Panna

 

  Ott ültem a buszmegállóban, magassarkúmban már kezdett fájni a lábam. De azért elviseltem: már csak 1 óra, és otthon vagyok. Elégedett sóhaj hagyta el a szám. A nyár eleji idő a kedvencem. Lágy, meleg szél, lenge ruhák, egyre több lehetőség arra, hogy csinos cuccokat hordhassak...

  Szőke hajamat - amit mostanában mindennap kivasalok és felkötök egy szalaggal - tapiztam egyik kezemmel, a másikkal telefonomon ügyködtem, hogy bekapcsolhassak valami zenét. Miután sikerült, mosolyogva dugtam fülembe a kis fülhallgatókat.

  Már csak pár perc, és itt a busz.

  A rácsos ülés már kezdte nyomni a combomat és fenekemet, ahogy ránehezedtem. Ez az átka annak, ha leggings van rajtam. Nem baj. Kibírom.

Körülnéztem. Mindenki ráncolta a homlokát, vagy karikás szemmel meredt valamire. Elképzelhetetlennek tűnt, hogy én is ilyen legyek.

  Aztán megszólalt a kedvenc számom. A kijelzőre néztem, ott lebegett a kis albumborító: MattyB fog egy mackót. Ahogy bámultam a kis képet, könnyek szöktek a szemembe. Eszembe jutott Ő. Amikor a szemembe nézett. Mikor azt mondta: akkor semmi. Annyira igazságtalan volt! És még most is az.

Sértődötten töröltem le az arcomról a nedvességet egy kevéske alapozóval. Utáltam az egészet. Utáltam, hogy megint eszembe jutott. Utáltam, hogy könnyeket ejtek miatta. Utáltam Őt.

  Felnéztem. Idegesen kaptam a táskámért, hogy gyorsan felállhassak és amennyire most tudok, elfuthassak. De utamat állta az a dög.